Focin-az a hülye Dávid

Még nem is említettem, hogy milyen szakkörökre járok: foci, kosár és rajz. De konkrétan a fociról szeretnék beszélni. :D
So (angol szó, jelentése:tehát, szóval), minden héten csütörtökön van foci, amire csak, ismétlem CSAK fiúk járnak. Én vagyok egyedül lány. Mondjuk, nem bántam.Az osztályból Artúr, Henrik, Marci, Dani és Bence jött. Először, az edző (Zoli bá) összeszámolta hányan vagyunk, megkérdezte, ki fog maradni, blablabla. Végül két csoportra osztott minket (nem voltunk olyan sokan, huszonhatan), és az osztályból csak Marci került hozzám (akkor még nem voltunk összeveszve). Mindketten támadók voltunk, így előrementünk. Aztán elkezdődött a játék. Igazából, ha én focizom, akkor nem figyelek másra, csak a labdára, és a játékra. Megszűnik a világ. Kivéve most. Mert ott volt Marci. De mindegy, nem akarok erről beszélni.
Valahogy sikerült a labdára figyelnem, és kivédeni, átpasszolni, berúgni. De igazából nem is ezt akartam leírni. Hanem, hogy Dávid, a húgom barátnője is jár a szakkörre, és meghallottam miket beszélnek:
A fiú, akivel beszélt: Na, és jól csókol?
Dávid:Ki, Vivi? Mondhatni. Elmegy. De ő is jó lesz.
Fiú:Tényleg meg akarod csinálni?
Dávid:Naná! Legalább már nem leszek szűz. Tiszta ciki.
(Már itt majdnem ráugrottam.)
Fiú:És utána? Kidobod?
Dávid:Ja, persze. Kinek kell egy ilyen pisis?
Na, és ott, kész, vége. Rárontottam.
  - Te mégis mit képzelsz magadról, kisöcsém?! Ha?! Kinek képzeled magad? Hogy merészeled?! - ordítottam rá, úgy, h utána jó pár órán át fájt a torkom.
  - Te meg ki vagy? - kérdezett vissza Dávid.
  - Mi van? Én, kélek szépen, Dorina vagyok! Ez mond valamit? Nem hiszem. Akkor segítek. Annak a pisisnek a nővére, az! Akit nem fektetsz le!
Mindenki elhallgatott. Senki nem mert megszólalni, még Zoli bá sem. Nem csodálom. Ha a húgomról ilyeneket beszélnek...Végül folytattam.
  - Na, ide figyelj! - ráztam meg a mutatóujjam. - Nagyon szépen szakítasz Viviennel! Megértetted? - kérdeztem kicsit hangosabban, mire bólintott. - Ha nem teszed, esküszöm, kitekerem a nyakad! - sziszegtem. - Ja, és ha utána még egyszer a közelében látlak, nem állok jót magamért! Kicsinállak, öcsi!
A szemem szinte szikrákat szórt. És, mivel ez már a foci végén volt, mentünk is öltözni. Egyedül voltam egy öltözőben, így nyugodtan (már amennyire az voltam, Dávid után) öltözhettem. Éppen egy szál bugyiban és melltartóban álltam, és fel akartam venni a felsőm, mikor kinyílt az ajtó, Persze, felsikítottam, és eltakartam magam, mert elég szégyenlős vagyok.