Vivi furcsa viselkedése

Elég érdekes vacsora volt a mai. Ugyanis Vivi előállt egy kérdéssel. Anyu éppen leült, mi meg szedni kezdtük a krumplipürét.
  - Anya, nem lenne baj, ha azt mondanám, hogy járok valakivel? - tette fel a kérdést Vivi.
Anyunak kiesett a kezéből a villa.
  - Hogyan?
  - Baj lenne?
  - Hát, öö - köhécselt anyu. - Még kicsinek tartalak a kapcsolatokhoz.
  - De már három hónapja 15 vagyok! És mindegy is. Van barátom - húzta fel az orrát a húgom.
  - Mii? - kerekedett el apu szeme.
  - Ki? - fordultam én is felé.
  - Dávid.
  - Dávid? Az a szőke osztálytársad, ugye? Aki tetszett?
  - Igen - vigyorodott el.
  - Mióta? - szólt közbe anyu.
  - Tegnap óta.
  - Miért nem tudok róla? Egyáltalán... Nem túl korai?
  - Anyuu! Dorcsi is 15 volt mikor járni kezdett Dáviddal!
  - De te... más eset vagy. Olyan kicsinek tűnsz! - görbült le anyu szája. - És már csak te vagy a kicsi lányunk. Vagyis voltál, mert neked is csak Dávid lesz, vagy ki. Dorinával is ez volt.
  - Mi? Tényleg? - lepődtem meg. Észre sem vettem...
  - Igen - értett egye apu. - Elhanyagolsz minket. Minden idődet Csabival töltöd.
  - Hahó - intett Vivi. - Nem Dorcsiról van most szó, hanem rólam. Na! Van barátom, vagyis már nem vagyok kislány. Köszönöm a vacsorát - állt fel az asztaltól.
  - Kész vagy?
  - Igen.
Anyuék szomorúan nézek utána, ahogy felmegy a lépcsőn. Sóhajtottam. Valami nem volt rendben a húgommal. Máskor mindig olyan  szégyenlős, csendes lány volt. Nem lenne ilyen... határozott.
   - Beszélek vele - álltam fel én is. A szüleim csak bólintottak.
Felbaktattam  lépcsőn, és megálltam a húgom ajtaja előtt.
   - Vivi! - kopogtam be.
   - Mi van? - hallottam a hangját.
  - Talán bejöhetek?
  - Nem. Beszélgetek - jött a válasz. Mit sem érdekelve engem a hisztije, bementem.
  - Tedd le a telefont.
  - Hagyj már! - nyafogott. - Beszélgetek. Menj ki!
  - Tedd le - mondtam, de végül kikaptam a kezéből, és leraktam helyette.
  - Hééé!
  - Mi van veled? Olyan más vagy. Mi történt.
   - Ha azt hiszed, elkezdek ömlengeni, hogy milyen cuki barátom van, és, hogy hogy jöttünk össze, hülye vagy.
  - Ne beszélj így velem - szóltam rá nyugodtan. - Csak azt kérdeztem, hogy mi történt veled.
  - Semmi közöd hozzá. És ha megbocsátasz, a barátommal folytatnám a beszélgetést - nyújtotta ki a kezét a mobiljáért.
  - Nem - adtam neki vissza -, nem bocsátok meg. - Ezzel kimentem a szobából.