- Gyümölcsleves! Fúj! - fintorgott a barátnőm, miközben sorban álltunk.
- Én szeretem - vontam vállat.
- Én is - bólintott a társaság két fiútagja. Mondjuk, ez nem igazán lényeges dolog, de ez mindegy.
Mikor megkaptuk a kajánkat, leültünk az ötszemélyes asztalokhoz, és enni kezdtünk.
- Szerintetek rossz lett a mai dogám, ha csak hármat tudtam? Egy biztos jó lett... - tűnődött Maja. - Vagy nem?
- Hát, ha az ötből három tuti jó lett, akkor az hármas - magyaráztam neki. - De jó lenne, ha legalább kettes lenne.
- Nem toom - vont vállat, majd tovább evett. Oké.
- Szíjjasztok! - lépett az asztal mellé egy vöröses-barnás hajú lány. Az arca szépnek is mondható lehetne (most jön a ha), ha nem lenne rajta, úgy öt tonna smink. Egyáltalán ez ki?
- Szia - ráncoltam a szemöldököm. - Eltévedtél?
- Mi? Nem - rázta meg a fejét.
- Szia! - nézett fel Marci. - Ő Evelin.
- De nyugodtan mondhatjátok, hogy Lin. Vagy Eve - mosolygott a lány. Vagyis Evelin.
- Gyere, ülj le! - invitálta Marci.
- Mi? Várj - rázta meg a fejem. - De konkrétan ki ez?
- A barátnőm.
Na, és ott megállt a kezemben a villa. Van Marcinak barátnője? Mióta? Miért? Egyáltalán miért érdekel ez? ???
- Ja - motyogtam. - Jó - turkáltam a rizsemben.
- Na, gyere - húzta ki a barbi babának a széket Marci.
Ezek után nem tudom miért, de nem volt jó kedvem. Nem is nagyon szólaltam meg, csak hallgattam, ahogy faggatják Evelint a többiek.
- Hányadikos vagy?
- Tizedikes, évfolyam társak vagyunk. Tavaly is ide jártam.
- Hány éves vagy?
- Tizenhat.
Ésatöbbi, ésatöbbi. Csak nekem nem tetszik a lány? Vagy én vagyok ilyen? Érdekes.
- Jól vagy? - bökdösött meg Artúr, mikor Marci és a cicababája elment.
- Aham, miért?
- Mert olyan... csöndes vagy. És nem sokszor van ilyen.
- Most azt akarod mondani, hogy sokat beszélek? - vontam fel a szemöldököm.
- Ja, azt - biccentett nevetve.
- Héé! - csaptam meg a karját.
- Most mi van? Tényleg túl sokat beszélsz. Csak mondod, mondod és mondod a magadét, akkor is, ha ez senkit nem érdekel - világosított fel. Na, kösz.
- Ez kedves - mosolyodtam el.
- Na, de látom, hogy van valami bajod.
- Mi? Ki? Rosszul vagy? - kapcsolt Maja.
- Mi, nem dehogy! Jól vagyok.
- Miért nem szóltál semmit? Tök jó fej Marci barátnője.
- Ja. Egy plázacica. Egy vinnyogó sminkdoboz - tűnődtem el.
- Ezért vagy szomi? Nem kedveled?
- Nem igazán jön be.
- Jó, és mentem, anyám írt - nyomkodta a telefonját Artúr, majd felállt. - Sziasztok. Holnap.
- Szia - köszöntünk vissza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése