Miután Csabival tisztáztuk a dolgokat, megbeszéltem Majával, aki nem vette ilyen lazán. Rögtön mindenféle összeesküvési elméletet szőtt, és úgy rakta össze a darabokat, mint egy puzzle. :D Esküszöm.
Reggel csak én indultam, mert Vivi második órára ment (beteg a tanár), és a szüleim dolgozni indultak. Mellesleg, apu állatorvos, anyu meg tanár. Most egy gimiben tanít, de az be fog zárni, így keresnie kell majd egy másikat. Tökmind1. Szóóval, elindultam, és miközben még zártam a kaput, valaki hátulról a frászt hozta rám.
- Szia!
- Úristen! - pördültem hátra. - A szívbajt hozod rám! - förmedtem Marcira.
- Bocs - vigyorodott el.
- Ez nem vicces! - sóhajtottam, és elraktam a kulcsom. - Gondolom, akkor együtt megyünk.
- Aha. De csak ha nem baj.
- Nem, dehogy. Vivi úgyse jön most.
Egy ideig csöndben sétáltunk, aztán megtörtem a csendet.
- Nem is kérdeztem, fiú vagy lány tesód lesz?
- Lány - mosolygott felém.
- Tényleg? Az tök jó. Gondolom anyukád örül, két fiú után.
- Igen, végre bemutathatja majd a lányos ízlését is. Tudod, három férfi mellett...
- Igen értem. Nálunk szegény apu van így - nevettem el magam. - Segítsek a nevekben? A húgomnak is én adtam nevet.
- Még nem találtunk neki, pedig anyámnak sok ötlete volt, de apunak egy se tetszett.
- Júúúúj, segíthetek? Lehetne, mondjuk, Gabi, Eszti, Heni, Alma... - hadartam boldogan.
- Jó, rendben, lassabban! - csitított Marci.
- Jóóó, de tudod mi a kedvencem?
- Mi?
- Panni. Olyan aranyos! Kicsi kis Panka - mosolyodtam.
- Tényleg aranyos, és még szép is. Majd felvetem az ötletet - ajánlotta.
- Jaj, nem azért mondtam! - tiltakoztam.
- Tudod, de nekem is tetszik.
Mosolyogva mentünk be az épületbe, de az osztályban már nem beszéltünk.
- Szia, Dodo! - köszöntött Maja. - Hogyhogy vele - bökött Marcira - jöttél?
- Szomszédok vagyunk - érveltem vállat vonva. Végül Maja is megvonta a vállát, és mesélni kezdett a tegnap látott filmjéről, amit én is láttam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése