A vacsora

Egész nap zsörtölődtem. Marciékkal vacsizni? Hú, de jó! Hát, tényleg elég ciki volt.
Mint kiderült, Marci is tudott róla, második szünetben szóba is hozta.
  - Veletek vacsorázunk, ugye? - kérdezte, mikor megálltam a szokott helyünkön, a fa alatt.
  - Öö, aham - motyogtam.
  - Mi? Együtt vacsiztok? - szólt közbe Maja.
  - Ööö. Izé. Aha. De anyu miatt. Ő akarta. - szabadkoztam.
  - Minek? - kérdezett bele Artúr is.
  - Mert Marciék most költöztek ide. Szomszédok lettünk.
  - Télleg? - mosolygott Maja.
  - Aha - bólintott Marci.
És innentől kezdve, minden szünetben ott maradt velünk. Mármint Marci. Eléggé feszengtem, ami engem is meglepett. De ez mellékes. Mikor vége lett az óráknak, Marcival mentem haza. Vivi nem velünk jött, neki csak öt órája volt, nekünk meg hat. Csendben sétáltunk egymás mellett.
  - Öm, azt hiszem, Csabi is jönne - néztem fel a telómból. Ugyanis Csabival sms-eztem éppen, és megemlítettem neki a vacsora dolgot.
  . Csabi? - ráncolta a szemöldökét Marci.
  - A barátom.
  - Ja, jó. Nem gond.
Aha. Akkor még nem volt gond. Később szerintem már igen.
A kapuban elköszöntünk egymástól, mondván, egy óra múlva találkozunk. Mikor bementem a házba, anyu kiabált nekem.
  - Szívem, te vagy az? Gyere már, segíts!
Ezért ledobtam a táskám, és odamentem anyunak segíteni. Adta az instrukciókat, én meg megcsináltam. Fél óra múlva felküldött, h megcsináljam a házim. Így is tettem. Mikor már csak egy mondatott kellett írnom, megjött Csabi.
  - Szia - jött oda hozzám, és megpuszilta a homlokom.
  - Szia, pillanat.
  - Oké - ült le az ágyamra.
Végül kész lettem, és pár perc elteltével anyu nyitott be, mert megjöttek Marciék.
  - Megyek - sóhajtottam.
Lent Marci, a terhes (nem is tudtam, csak nagy a hasa) anyukája, és gondolom Marci bátyja ácsorgott.
  - Sziasztok! - köszöntem.
  - Helló - intett Csabi, mikor könyökkel meglöktem.
  - Sziasztok! - jött oda hozzánk Marci anyukája. - Vártam, hogy megismerjelek. Marci szerint kedves lány vagy. Biztos így van. Margit vagyok.
  - Ó, én Dorina. Ő a barátom - mutattam Csabira -, Csabi.
  . Örvendek - fürkészte Csabi Marcit. Jaj, ne! Ez a féltékeny nézése. Ezekre gondoltam akkor.
  - Én is - mosolygott Margit. - Ő pedig - mutatott a másik fiúra - Roland, a nagyobbik fiam.
  - Szia - intett nekem, és a vakítóan zöld szemével, fél mosollyal az arcán nézett végig rajtam. De mikor észrevette, h Csabi eléggé gorombán méregeti, röhögve a vörös hajába túrt.
  - Na, üljünk asztalhoz! - szólt anyu. Az úgy történt, h Csabi még véletlenül sem engedte, hogy Marci, vagy Roland mellé üljek, így Margit és közé kerültem. Mellette Vivi, apu, anyu, Roland és Marci. Az evés a felnőtteknek nevetősen, nekünk, gyerekeknek kínosan telt. Hol az egyikük mesélt cikis dolgokat, hol a másik. Ha nem meséltek, akkor kérdezősködtek. Azt utálom legjobban, mikor Csabi és az én kapcsolatomat szadizzák. Mert itt is az történt, csakhogy nem felnőtt kérdezősködött, hanem Roland. Cikis, nem cikis dolgokat kérdezett, és úgy láttam, élvezi. Csabit meg idegesítette. Én meg nem értettem mi van. És hogy mi lesz. Roland addig idegesítette Csabit, aki végül megelégelte, és felállt az asztaltól.
  - Elnézést, de én befejeztem. Dorina, kikísérsz?
  - Persze - álltam fel. - Mindjárt jövök.
Kikísértem Csabit, aki dühös volt.
  - Nem hiszem el! Dorina, ugye nem mész vissza?
  - Ott lakom - ráncoltam a szemöldököm.
  - Tudod, hogy értem.
  - Csak féltékeny vagy. És ez cuki - öleltem át, majd elköszöntünk.
Visszamentem a házba, ahol már pakoltak az asztalról. Roland és Marci éppen beszélgettek, így odamentem.
  - Ez muszáj volt? - kérdeztem Rolandot.
  - Mi? - vigyorgott.
  - Minek hoztál fel ilyen kínos témákat?
  - Kínos? Csak kíváncsi voltam.
  - Annyira csak nem, hogy azt kérdezd, megcsalt-e. Vagy, hogy lefeküdtünk-e már! - morogtam.
  - Miért, igen? - vonta fel a szemöldökét.
  - Nincs közöd hozzá!
  - Szóval igen - vette le a következtetést.
  - Nem! - hőköltem vissza. Mert tényleg nem.
  - Valóban?
  - Tényleg nem - sóhajtottam. - De amúgy meg semmi közöd hozzá. Hogy lehetsz ilyen tolakodó?
  - Marci azt nem mondta, hogy ilyen goromba is tudsz lenni - röhögött fel.
  - Bocsi Roli miatt - húzott félre Marci. - Kicsit zizi.
  - Hallottam! - röhögött Roland.
  - Semmi baj - mosolyodtam el. - Csak Csabit kell kiengesztelnem.
  - Aha - morogta, majd visszament a bátyjához. Most meg mi van?